Szeretet tettekben is
A rászorulókban Krisztus az, aki felénk a kezét nyújtja - mondta Schönberger Jenő püspök Árpád-házi Szent Erzsébet napján, a Hildegárda templommal szembeni szobornál tartott megemlékezésen.
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében, Árpád-házi Szent Erzsébet emléknapja már négy éve a szolgáló szeretet napja is. Ilyenkor az esperességek közös imára hívják a híveket, majd ételt osztanak a rászorulóknak. Megemlékezés - hiszen a szeretetszolgálat nagy szentjére tekintenek -, szeretetszolgálat - hiszen imádkoznak a szegényekért és ételt osztanak nekik -, de kiállás, példamutatás is.
Minden keresztény ember feladata a szeretetszolgálat, erre idén is emlékeztetett a rendezvény, amely Szatmárnémetiben, szombaton délután három órakor, Schönberger Jenő püspök köszöntőbeszédével vette kezdetét a Szent Erzsébet szobornál.
"Szeressétek egymást, de ne csak szóval, hanem tettekkel (1.Jn. 3,18). A szolgáló szeretet tettekkel szeret és így segít. Árpád-házi Szent Erzsébet ebben példa. Ő szerette a jó Istent és benne a férjét, a családját, embertestvéreit. Jézust fedezte fel bennük, és különösképp a legelesettebbekben. Mondhatnánk, megadta neki a jó Isten, hogy volt miből jótékonykodnia, de tönkre is ment a szeretetszolgálatban. Így lett szentté. Testvéreim, azt kérdezitek, ez az élet mire való? Nos, így is, úgy is tönkremegyünk. Ajánlom, hogy a szolgáló szeretetben menjünk tönkre, mert akkor biztosak lehetünk benne, hogy mi is ott leszünk egyszer Szent Erzsébet mellett Istenben, a boldog örökéletben. De addig legyen szemünk azokra, akik rászorulnak, és legyen akaratunk is, tehetségünkhöz képest segítségükre lenni. Nem azért, mert tetszik, hanem azért, mert bennük Krisztus az, aki felénk a kezét nyújtja. Ha már a Szentírást olvassuk, tudjuk, minden ilyen felénk nyújtott kéz arról beszél: szeressetek, de ne csak szóval, hanem tettekkel is!" - mondta a püspök.
Dr. Hankovszky Ferenc püspöki helynök, irodaigazgató második megszólalóként az irgalmasság gyakorlására buzdított. "Amikor az egyházi év vége felé közeledünk, minden évben újra halljuk a figyelmeztetést: ítélet felé halad az életünk, akár akarjuk, akár nem. Egy értelmes ember, ha ezt felfogja, elkezd úgy élni, hogy elébe menjen az ítéletnek. Ezért egy hívő lélek a mindennapjaiban próbál jó lenni. Próbálja meghallani Krisztus szavát és gyakorolni az irgalmat. Mert az Úr mondta: 'Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalomra lelnek'. A mi Erzsébetünk ilyen lélek volt. Felismerte ezt, és egész kicsi korától fogva úgy élt, hogy tette a jót, gyakorolta az irgalmasságot és szerette a megfeszített Krisztust. Mindössze huszonnégy évesen halt meg, és mögötte olyan gazdag élet volt, amilyet sokszor a nyolcvanévesek sem tudhatnak maguk mögött. A Szentírás mondja, hogy az évek számát nem matematikailag kell számolni, és az érettség nem az idő függvénye. Az igazi bölcsesség az ártatlan élet. Erzsébet ilyen volt. (...) Szenvedélyesen szeretett, nagylelkűen adakozott, és nem ismert korlátot az imában sem. Teljességre törekedve élt. A szenvedély azonban nála nem az élet öncélú kiélését jelentette, hanem a szolgálat szeretetét."
A beszédek után Süveg Attila, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum X.B. osztályos tanulója elszavalta Szentimrei Jenő Szent Erzsébet legendája című versét; a résztvevők az Árpád-házi Szent Erzsébet iránti tisztelet jeleként virágokat helyeztek el a szobor talapzatán; együtt imádkoztak a rászorulókért és elénekelték a "Szent Erzsébet Asszony életéről" című éneket.
A szolgáló szeretet napja nyilvános része itt ért véget, és ekkor indultak Schönberger Jenő püspök áldásával ételosztásra a szeretetszolgálati intézmények és csoportok: az Egyházmegyei Caritas Szervezet a 14-es lakónegyedbe, a Neajlov sétányra; a Máltai Szeretetszolgálat Szatmári Kirendeltsége az Ostrovului utcai szociális tömbházakhoz; az Egyházmegyei Kórházpasztorációs Iroda munkatársa, a Piarista nővérek, a Pasztorális Iroda képviselői, a plébániai szeretetszolgálat-tagok és az egyházmegye börtönlelkészséggel megbízott papja pedig a Ion Ghica utcai szociális tömbházakhoz.
